Miért szívják el a zoom-hívások az energiád?

A videohívásokon keresztül dolgozunk és tartjuk a kapcsolatot szeretteinkkel, barátainkkal.
Ez mitől ilyen fárasztó, és hogyan tudjuk csökkenteni a zoom-fáradtság mértékét?

A képernyőd lefagy, furcsán visszhangzol, egy tucat fej néz vissza rád egyszerre. Munkahelyi meetingek, egy az egyben találkozók, aztán ahogy végeztél a nappal, jön a lazulás a barátokkal és a családdal – mindez videohívásokon keresztül. A világjárvány kezdete óta többet használjuk a video chat alkalmazásokat, mint bármikor előtte, és sokunk kimerül tőle. De mi az, ami valójában fáraszt minket? A BBC Worklife Gianpiero Petriglierivel, az Insead docensével és Marissa Shufflerrel, a Clemson Egyetem docensével beszélgetett a témáról, akik fő kutatási területe a fenntartható tanulás, a munkahelyi jólét és a hatékony csapatmunka a munkahelyeken.

A video chat nehezebb? Miben különbözik a személyes kommunikációtól?

A video chat több fókuszt kíván mint a személyes beszélgetés. Online nehezebben követjük a nonverbális jeleket, az arcmimikát, a beszédhang tónusát és a testbeszédet. Mindezek több figyelmet követelnek tőlünk, így sok energiát visznek el. Fejben követjük egymást, de a testünk érzi a távolságot, így ellentmondásos érzelmek jelenhetnek meg bennünk, és ez bizony fárasztó. Nem tudunk természetesen belelazulni a beszélgetésbe. Míg a csend hozzájárul az élő beszélgetések természetes ritmusához, addig az online beszélgetésekben kihívást jelent: ha egy videohívásban jelenik meg, aggódni kezdünk a technika miatt. Egy 2014-es német kutatás szerint a telefon- vagy videokonferenciákon a válasz késése negatívan befolyásol minket, már 1.2 másodperces késés esetén is kevésbé tartjuk barátságosnak vagy fókuszáltnak a másikat. Továbbá, online hívásoknál a kamera előtt ülünk, és tudatában vagyunk annak, hogy figyelnek minket. Olyan mintha színpadon állnánk és elő kéne adnunk. Nehezen álljuk meg, hogy ne a saját arcunkat nézzük a képernyőn vagy a viselkedésünket figyeljük a kamera előtt.

Hogyan járul mindehhez hozzá a mostani helyzet?

Még ha a videohívások extra stresszel is járnak, a zoom-fáradtság nem csak ennek tudható be. A jelenlegi körülmények, így a kijárási tilalom, a karantén vagy a home office mind járulékos faktorai lehetnek a kimerültségnek. Petriglieri szerint a tény, hogy részt kell vennünk a hívásokban szintén hozzájárul a fáradtsághoz. „A videohívás emlékeztet minket azokra az emberekre, akiket átmenetileg elvesztettünk. A szorongásod mindig eszedbe juttatja amikor másokat, mondjuk a kollégáidat látod online, hogy együtt kéne lennetek a munkahelyeteken. Mind fáradtak vagyunk és a helyzet mindannyiunkat érint, akár extrovertáltak, akár introvertáltak vagyunk. A járvány alatt egyfajta kiszakítottságot élünk meg a megszokott környezetünkből.” Azt tapasztaljuk, hogy életünk azon aspektusai (munka, barátok, család), amelyek eddig jól elkülönültek egymástól, most egy helyen zajlanak. Normál kerékvágásban a különböző helyzetekben betöltött szerepünk, kapcsolataink, tevékenységeink, céljaink sokfélék, ez tart minket egészségesen. Ha ez beszűkül, sebezhetőbbé válunk a negatív érzések iránt. Képzeld el, hogy bemész egy bárba, ahol egy helyen beszélsz a tanároddal, találkozol a szüleiddel és randizol. Nem furcsa? Éppen ezt csinálod! Egy szorongást keltő helyzetben az otthonodba vagy beszorítva, és az egyetlen lehetőséged a kapcsolódásra a számítógéped képernyője. Miközben a munka utáni lazítás és a családi programok hiánya is hozzájárulhat a fáradékonyságunkhoz, lesznek köztünk olyanok, akiknek magasabbak az elvárásaik önmagukkal szemben, mivel félnek a járvány gazdasági hatásaitól. Néhányan túlhajtják magukat, hogy megőrizzék az állásukat.

Amikor a barátaimmal zoomolok, annak nem épp ki kéne kapcsolnia? 

Sokunk most vesz részt először nagy csoportos videohívásban, akár arról van szó, hogy főzzünk együtt, költsük el a húsvéti ebédet vagy ünnepeljük meg az egyik barátunk szülinapját online. Ha a buli kedvéért vagyunk együtt, az is fárasztó lehet? Ez attól függ, miért csatlakozol. Azért mert szeretnél ott lenni vagy mert „kell”? Ha kötelezettségként tekintesz a találkozóra, akkor csak az online óráid számát növeled, ahelyett hogy kikapcsolódnál. Egy laza beszélgetés a barátaiddal, ahol önmagad lehetsz, kevésbé lesz megterhelő. A csoportos híváshoz való csatlakozást tovább nehezíti, hogy ugyan virtuális „happy hour”-nak hívjuk, de jobbára ahhoz szoktunk hozzá, hogy munkához használjuk ezt az online eszközt.

Hogyan tudjuk enyhíteni a zoom-fáradtságot?

Először is csökkentsük a videohívások számát amennyire lehetséges, és ne kapcsoljuk be a kamerát a tárgyalás vagy a beszélgetés egész hosszára. Segíthet, ha a videó panelt a képernyőnk szélére helyezzük ahelyett, hogy középen lenne, így olyan mintha a szomszéd szobában ülnénk, ami kevésbé fárasztó. Bizonyos esetekben érdemes megfontolni, hogy tényleg a videohívás-e a leghatékonyabb eszköz. A megjegyzésekkel ellátott közös fájlok néha jobb megoldást kínálnak és csökkentik a beáramló információ mennyiségét. Mielőtt belevágunk a találkozóba, érdemes felvenni a fonalat és érdeklődni a kollégák hogyléte felől. Így újra kapcsolódunk egymáshoz, bizalmat építünk és csökkentjük az aggódást, illetve a levertséget. Építsünk be átmeneti időket a videohívások közé, nyújtsunk, igyunk valamit, mozgassuk át a tagjainkat. A határok fontosak. Érdemes időt adnunk magunknak, miközben az egyik szerepünket hátrahagyjuk és felvesszük a másikat, ahogy a munka és a magánélet között mozgunk. Ha valóban kapcsolódni vágysz, lehetsz régimódi is. Írj levelet az online találkozás helyett. Írd meg, hogy gondolsz azokra, akikkel most nem lehetsz együtt.

Szabadon az eredeti angol cikk alapján.