Érzem, hogy élnek, élek én!
Van egy barack fám. Régi, öreg, sokat látott,…. csonkám! Évekig semmit nem termett.
2 éve egy gyümölcsöt, elolvadtam az örömtől.
Hívtam kertészt megmetszette: „Talán még él pár évet!” mondta.
Nem fogadtam el! Biztattam a fát,a következő évben, lett 3 gyümölcse! Huh, sosem feledem! A férjem utolsó elfogyasztott saját gyümölcse volt!
Jött az idei tavasz, újra kertész, biztatás, a COVID, és jött egy nap, amikor elfáradtam.
Nagyon elfáradtam!Nekitámaszkodtam a törzsének. Beleomlottam és éreztem, hogy tényleg megtart.
Megtart az öreg fám !!Elengedtem magam, sírtam,megkönnyebbülésig!
Majd megköszöntem neki! Azóta naponta meglátogatom,locsolom. Minap megszámoltam:106 apró gyümölcsöt nevel. Mert volt időm rá, mert felismertem, hogy ez nekem fontos!! Az élet! A fejlődés! Az érzés, hogy élek, élek én!
Miért keressük mindig a távolban az értékeket? Minden itt van körülöttünk? Csak észre kéne tudni vennünk!
Garabaisz Andrea