Belső békém családfám oltalmában

címmel

hagyományos női önismereti táborunkat

2019. június 19-étől 23-áig tartottuk

Magyarpolányban

“Ősök iránti hűség tudattalanul és láthatatlanul irányít bennünket,…

újra kellene kereteznünk,

hogy újra szabaddá válhassunk, és saját életünket élhessük!!”

(Anne Ancelin Schützenberger)

Ahogy a fa gyökerei megtartják és táplálják a fát, úgy a saját gyökereink is miközben táplálnak, tarthatnak-erőt adva, de tarthatnak-gúzsban is.

Gyökereink jelen vannak kedves régi tárgyainkban, testi, lelki, viselkedésbeli jegyeinkben, szokásainkban, döntéseinkben, vágyainkban, sorsunkban.

A tábor tréningjein önismeret útján haladva kerestük gyökereinkben azokat a segítő vagy megformálandó élményeket, erőforrásokat, amelyek ön-azonos célunkhoz vezetnek, segítve küldetésünk megtalálását, megvalósulását.

Ki-ki önmaga, és a csoport-többlet lehetőségeit használva: együtt!

A tábor aranymondatai, melyek talán a hangulat benyomáson túl talán mesélnek másoknak is munkánk mélységeiről:

Bennem van a képesség, hogy tudatosítsam:hogy fejezzem ki a nőiségem, ha figyelek önmagamra.

Ott fenn tudják, hogy mire lesz jó.

Ezek a karkötők mindig olyanok, hogy előbb utóbb elszakadnak.

Tőlük kaptunk útravalót bölcsességet.

A küldetésem, hogy átfordítsam ezt a családi katyvaszt.

Ki a Nap? Hát én!

A cél az irány, ami belülről, fakad, kiárad, elindul felfelé, és fentről érkezik, mint egy áldás.

Ideje a cél felé haladni.

Én, én vagyok. Én vagyok egy teljes egész.

Büszkén vállalom a sorsom, a természetem, és viszem magammal a gyökereimet, mert így vagyok és lettem, és így vagyok értékes.

Én döntöm el a női mintákból mit veszek ki.

Itt az állj! Segítek de nem az én káromra.

Nem azért vagyok a világon, hogy a szenvedésem árán támogassam a másikat.

Van erőm és nem fáradok el a napban szembenézek, megoldom őket.

Küzdök azért, ami fontos nekem…én egy ilyen okos menyecske vagyok.

Időre van szükségem ahhoz, hogy ránézzek.

A Belső Békétől indul, körbefogja a Segítőket, és megérkezik a Célhoz.

Pont úgy élek, mint ahogy eszek.

Ha nagyobb rendszer része vagyok, akkor nem minden rajtam múlik.

Ez az! Ez az enyém!