Áramolni az élettel – avagy a tökéletlenség művészete – élménybeszámoló
Áramolni az élettel
avagy a tökéletlenség művészete –
címmel
hagyományos női önismereti táborunkat
2019. július 24-étől 28-áig tartottuk
Magyarpolányban.
„Az élet természetes és spontán változások sorozata.
Ne állj ellen nekik, mert az csak bánatot okoz.
Hadd legyen a valóság valóság.
Hadd folyjanak a dolgok természetesen előre, amilyen úton csak akarnak.”
(Lao-Ce)
Női létünk tele van változással. Mikor úgy tűnik, szusszanhatunk egyet, a pillanatnyi állandóság tovaszállt, és az életfolyam új hulláma érkezik hozzánk.
Táborunkban integratív eszköztárral azon dolgoztunk, hogy felismerjük és feltárjuk valóságunkat úgy, ahogy van. Megvizsgáltuk és megérintettük tökéletlenségeit. Ahogy a japán esztétika magában foglalja a tökéletlenség szépségét, vagy a törött kerámiát arannyal javítja, mert a tárgy történetéhez hozzá tartozik a törés és a javítás is, mi is így bántunk most távolról sem tökéletes életünkkel.
Kerestük válaszainkat, szertettel javítgattuk életünket a női közösség támogató erejével és az elvonulás többletével.
A tábor aranymondatai, melyek talán a hangulat benyomáson túl talán mesélnek másoknak is munkánk mélységeiről:
Azt, hogy mit engedek be, azt a szív dönti el!
Szeretettel megélni azt, ami előjön, és elfogadni a tökéletlenséget, a fájdalmakat.
Büszke vagyok, hogy tudtam kérni!
Buli, amiben társat kaptam. Jó volt sütkérezni a figyelemben!
Egyszerűen csak játszani a színekkel, szabad áramlás.
Gyökér, de nem ami lehúz, hanem ami megtart.
Vágy, ami arra irányul, hogy a saját szükségleteimet ismerjem fel, és úgy éljek, hogy az önazonos lehessen.
A természettel való kapcsolódást nem lehet kihagyni!
Ha ez most jó, miért ne maradjak benne?
Előfordul, hogy nem engedem meg a kísérletezést. Legyen, ami lesz, jön, ami jön!
Lehetek-e ember.
Amióta megkaptam, a fiókban van, de nagy potenciál van benne!
Befogadás… tiszta lap, arra kerülnek szavak.
Agyi áthangolás
A szeretés és idő a fontos.
Nem szoktam hagyni, hogy valaki más csináljon velem valamit, amit nem ellenőriztem le.
Jó lenne úgy végig menni a kertben, hogy az élet apró szépségeire tudjak koncentrálni!
Megengedhetem magamnak a könnyeimet, a ti könnyeiteket, és hogy hassanak rám!
Ott van, és adja a jelenlétét, nem fog ítélkezni, csak ott van.
A gyerek rengeteget tud adni, és gyógyítani!
