Életmesék a szakember szemével

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Szülések, születések

 

 

Az ember fő feladata az életben, hogy megszülje önmagát.

(Erich Fromm) 

 

Készülés? szülés? születés? gyermek születik? anya születik? apa születik? család születik?

 

Édesanyaként kétszer, dúlaként, vagyis a szülésnél támogatást nyújtó asszonytársi segítőként eddig  tizenkétszer éltem át kórházakban és otthonokban a szülés, születés élményét. Felejthetetlen mindegyik a maga szépségeivel, fájdalmaival, hangjaival, fényeivel, illataival, ritmusaival? Mindegyik más, hiszen minden nő, minden gyermek, minden helyszín és helyzet más.

 

Dúlaságom első kismamája hosszan vajúdott otthon, leginkább a lakás legkisebb helyiségében, egy szó szerint zsebkendőnyi fürdőszobában. Minden alkalommal, amikor testhelyzetet változtatott, nekem ki kellett mennem, mert nem volt elég hely a forgolódáshoz. Mégis gyönyörű volt az a tánc, amit a kontrakciók ritmusával járt: hol a mosdóra hajolt, hol a falnak támaszkodott, hol ült a wc tetején, hol térdelt előtte. Hálásan mosolygott, amikor behoztam két nagypárnát, hogy ne érje se hideg, se kemény a fájdalomtól átforrósodott testét. Később átköltöztünk a nagyobbik fürdőszobába, ahol a kád meleg vizében teljesen elmerült a fájdalmak hullámaiban. Nem tervezte, hogy otthon szül, ezért hajnaltájban felkerekedtünk és bementünk a kórházba, ahol az utazás által megzavart vajúdás kicsit lelassult. Ez kezdetben mintha elkedvetlenítette volna, de választott bábájával megnyugtattuk, hogy ez teljesen normális jelenség és használja ezt az időt pihenésre, erőgyűjtésre. Később, amikor kisfia nagyon lassan, milliméterről, milliméterre haladt át a szülőcsatornán erre a plusz erőre nagy szüksége volt. Meg a támogatásra, a biztatásra, a megnyugtató, ?minden rendben van? érintésekre, pillantásokra is, mert nehezen bújt elő a baba. Viszont annál nagyobb volt az öröm, amikor végre megszületett!

Legutóbb egy dúla képzésen találkoztam vele. Azt mondta, hogy bár nem volt könnyű, de élete egyik legfontosabb élménye volt a szülés és azóta nagyon foglalkoztatja ez a kérdés, s ha nem is most rögtön, de talán a második baba születése után szeretne ő is dúlává válni. Addig kicsit még érik a feladatra, nem érzi ?késznek? magát?

 

Mikor vagyunk készek akár egy szülés kísérésére, akár egy gyermek megszülésére, akár anyaságunk, apaságunk, vagy bármely más új szerepünk megszületésére? Lehetünk-e készek előtte, vagy a készség ? ahogy e szó másik jelentése sugallja ? csak a gyakorlatban, az adott helyzetben jelenik meg?

Bővebben: Szülések, születések