Életmesék a szakember szemével

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Levélhullás vagy másodvirágzás?

 

"Ó ember!  Amikor e világra jöttél,
a világ örvendezett, te pedig sírtál.
Használd fel most úgy az idődet,
hogy amikor üt az óra és e világot elhagyod,
a világ sírjon és te örvendezve tudj elmenni."
/Tulsi/

 

Amikor az ember megette kenyerének javát, a gyerekei felnőttek, a gyerekkori barátai megöregedtek, az osztálytalálkozókon csupa öregedő arcot lát.

Lehet, hogy úgy érzi, az élete elsuhant, már lezárulóban van, amit nem tett meg eddig, amit nem próbált ki, azt már sirathatja, új utak neki már nem nyílnak.

Ha magányos, úgy érzi, már örökre az marad. Készül a nyugdíjra, már nincs rá szükség a munka világában. A gyerekei is csak akkor hívják fel, ha vigyázni kell az unokákra. Nem érti, mit rontott el, emlékei között kutat, ott sok fájdalmat, csalódást, sötét foltot lát, keserűen gondol arra, amit elmulasztott, elszalasztott, elrontott.Legpocsékabbul télen érzi magát, úgy hiszi, a nap rá már sosem ragyog, nem lesz tavasz, nem a lelkében már...

Egyre kevesebb nap akad, mikor nem fáj valamije, a háziorvosnál rendszeres vendég, ezreket költ gyógyszerre, s mindez még felhősebbé teszi kedélyét. Ha arra gondol, milyen életerős volt, nehéz sóhaj tör fel  valahonnan mélyről...

Az ismerősök halála rettegéssel tölti el, ő maga nem is tudja, miben higgyen, sosem hitt igazán... Bele sem mer gondolni, mi vár rá, s nincs senki, akivel megosztaná félelmeit.

 

Ám olyan is akad, aki második virágzásba kezd a nyugdíj kezdetével, alig várja már, hogy véget érjen a rabiga, az irodavezetőből lelkes kertész és nemesítő lesz, vagy magára talál mint nagymama, nagypapa.

Sosem volt még ilyen boldog, kiegyensúlyozott, nem kell rohannia sehova, évtizedek óta nem tudott elolvasni egy regényt, na de most!

Végre hódolhat horgászszenvedélyének, gyűjthet bélyeget, galambászkodhat, kirándulhat. Évek, évtizedek óta nem csinosította a lakását, most komoly átalakításokat tervez. Tervez, szorgoskodik, új lendületet kap.

Imádja, ha kisgyerekek csivitelnek körülötte. Elszállt belőle minden türelmetlenség, feszültség, nagy tapasztalattal segít be az unokák gondozásába, öltöztet, etet, altat, míg a kismama pihenhet egy kicsikét. Csupa mosoly és melegség, amikor a kicsi belefúrja magát az ölébe.

Elfárad ugyan, de jólesően. Érzi korlátait, de el tudja fogadni őket. Nem vágyik többre annál, mint amije van, nyugtával dicséri és dicséri a napot. Derűje abból ered, hogy megtanult örülni minden apróságnak, élni a jelenben, élvezni a percet.

 Ha eddigi életében hitt, hite most megszilárdul. Ha eddig nem hitt igazán, most rátalál az égi szózatra. Bármely vallás híve, felekezet tagja, érzi, az egész természet összhangja a transzcendens szimfóniáját zengi. Ámul a világ minden csodáján...

Ha valakije meghal, gyertyát gyújt neki, virággal a kezében leül a sírjára, s elbeszélget vele. Tudja, nem kell sok, s találkoznak... Békével fogadja az élet rendjét.

 

Feltétlenül magányossággal, depresszióval jár az öregedés? És ha valaki 60 évesen is csitrinek érzi magát belül ? ahogy sokszor halljuk? 

Bővebben: Levélhullás vagy másodvirágzás?