Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

?Egy gyermek élete olyan, mint egy papírlap,
melyen minden arra járó nyomot hagy.?
(kínai közmondás)

 

lovacskaIsmered a lila hajú lányt a szekrény mögül? Azt, amelyiknek csillogós ruhája van, csak este jön elő és miatta kell elalvás előtt még egyszer tejet inni ? valójában neki kell ? de ezt senki más nem tudhatja meg.

Azt tudtad-e, hogy a legjobb várat két dobozból, egy sötétkék fürdőköpenyből és három felfordított konyhaszékből lehet csinálni?

Szoktál óriásokkal találkozni? Győztél le a napokban egy teljes hadsereget?

Szerinted csónak a tejfeles pohár és tengeralattjáró a habfürdős flakon és Te maga vagy a repülő ha széttárod  a két karod?

 

Nem? Nem ismered? Nem tudtad? Nem szoktál?

 

Akkor Te már csak voltál gyerek.

 

Átestél, kissé szárazon megfogalmazva a felnőtté válás, ezen természetes fázisán amely a születéstől a serdülés bekövetkeztéig tart. Voltál csecsemő, kisgyermek és iskoláskorú is majd az ifjúkort elérve, végleg búcsút inthettél életed első, meghatározó, minden képzeletet felülmúló, élményt, tudást és SZERETETET gyűjtögető első szakaszán.

Igen, lehet, hogy már nem  a tiéd a selyemszál mely a MCSK-hoz, ( na jó, a Minden Csodák Kapujához) vezet, de nézz körül! A mi megszokott felnőtt szemmagasságunkhoz képest nézz, kérlek, picit lefelé. Ott lesz melletted Ő vagy Ők akik most élik életük ezt a soha vissza nem térő lehetőségét. Te vagy a felnőtt, a szülő, a nagyszülő, a nagybácsi, egy jó barát?

 

Értük és velük visszaidézhető minden régi titok és csoda. Megvan az összes út és híd, amin most Őt segítsd át! Játssz és taníts, énekelj, mesélj! Legyél határozott és engedékeny, bohóc és megfontolt, tanár és pajtás!

 

Legyen miénk, felnőtteké a feltétel nélküli szeretet útmutatása, hogy minden, amit teszünk gyermekeinkért, jól süljön el a végén!

 

Micsoda gondosságot, biztos kezet igénylő feladat támogatni, segíteni aprókáinkat a gyermekkor csodáin át! Mikor mi az igazán jó döntés? Van ilyen egyáltalán?

Létezik jó szülő, jó nagyszülő, jó támogató felnőtt etalon?

Mikor csinálom jól és mikor rontom el? Egyáltalán elronthatom?

 

Milliónyi kérdéssel, kihívással kell egy új életet, egy mindenre nyitott, kíváncsi gyermeki lelket támogatónak, tanítónak percről percre szembenézni?