MaJci varázso

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Szívem csücske: Marcell, az unokaöcsém decemberben töltötte be negyedik életévét. Semmi kétségem a felől, hogy azért született a családomba, hogy mindannyiunk szívét-lelkét megtöltse örömmel, melegséggel, szeretettel, mókával és kacagással. Meg kell hagyni, elképesztően jól csinálja! Varázsol, pedig nincsen különleges varázspálcája, egyszerűen csak jön-megy, létezik és már attól boldog vagy, ha nézheted, ahogy szuszog a takaró alatt, ahogyan a sült krumpli alakú repülőgép különleges küldetést teljesítve berepül a szájába, vagy ahogyan balerinaként átlibben egyik szobából a másikba.

Szűken értelmezett családi körben Ő az első kis jövevény, az első gyermek (amióta a bátyám és én már ?felnőttünk?), az első unoka, az első unokaöcs. Egyszer csak megérkezett és fenekestül felforgatta az életünket! Visszacsalogatta édesanyánk szemébe azt a ragyogást, melyet csak egy kisgyermek tud odavarázsolni. Minden találkozásunk alkalmával tanít a feltétel nélküli szeretet befogadására, egy mosollyal, öleléssel, vagy azzal a bizonyos ?nagyon szeretlek? nézéssel örömkönnyeket csal a szemünkbe, és valahol, titkon nekem is segít a felkészülésben, hogy egyszer majd jó anyuka lehessek. Ha pedig az apukáját, a bátyámat kérdezzük? Ő ennyi mond: ?Egy egészen új jelentést adott az életnek!? A szemébe nézve pedig látod és pontosan érted, ez mit jelent.

Négy év telt el, Marci ez idő alatt rengeteget változott. Talán a változás számomra a legszembeötlőbb, hiszen havonta, kéthavonta egyszer tudunk csak együtt tölteni néhány napot. Minden alkalommal egy új oldalát ismerem meg. A viszonya az emberekhez, állatokhoz, a természethez, a személyisége akár három hét alatt ugrásszerűen, óriásit alakul, fejlődik. Meglepően komoly dolgokat tud mondani a világról, nagyon sokat tanulok tőle. Különleges emberke Ő, mint minden kisgyerek, és különleges küldetése van! Én pedig számolom a napokat, hogy újra találkozzunk, és végre újra elvarázsoljon!

Eszter