Nem szabad...

Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail

Jó pár évvel ezelőtt hallottam azt a találós kérdést, hogy "mikor lesz valakiből tényleg felnőtt?". Számos válasz érkezett rá, de egyik sem volt helyes. Az igazi válasz: "ha egyik szülőnk sem él már közöttünk".

Keserédes szájíze lesz talán ettől az embernek, ám igazság van benne. Innentől kezdve, legyen akármilyen idős is az illető, árvának, kiszolgáltatottnak érezheti magát, hisz normál esetben a szülő a melegséget, az otthont, a biztonságot, a támaszt jelenti.


Hogyan lehetne elfelejteni azokat a kártyapartikat, társasjátékharcokat, szánkózásokat, babázásokat, felolvasásokat, kergetőzéseket, amiket velük átéltünk?

Visszaidéződnek, mikor a család ifjabb tagjaival én játszom "a nagy"-ként. Igazándiból, ilyenkor valóban újra gyerek lehetek, és élvezem, mert kicsit újra megérinthet a gondtalanság szele röpke pillanatokra is.

Sose szabad azt gondolnunk, hogy ha nagynak látszunk, az jó, és ciki a gyerekesség. Bizonyos szituációkban persze szükséges a komolyság, ám én belebetegednék, ha mindig ilyennek kellene lenni.

Éppen ezért ne féljünk újra gyereknek lenni, és megkeresni azt a Csodaország felé vezető utat!

Kata