Gyökereim megtartó ereje – élménybeszámoló
2019 július
2019 július
Gyökereim megtartó ereje címmel hagyományos női önismereti táborunkat 2019. július 17-től 21-éig tartottuk Magyarpolányban.
“Ősök iránti hűség tudattalanul és láthatatlanul irányít bennünket,… újra kellene kereteznünk, hogy újra szabaddá válhassunk, és saját életünket élhessük!!”
(Anne Ancelin Schützenberger)
Sokszor érezhetjük úgy, hogy változtatni szeretnénk, alakítani azokon a családi mintáinkon, amelyeket tehernek érzünk, de az is lehet, hogy az önismereti munkánk során már megszelídítettünk, elfogadtunk életünk részeként egy-egy ilyen generációkon keresztül átívelő örökséget. Rádöbbenhetünk akár arra is, hogy milyen érték rejlik az általunk megélt kihívásokban, és ha sikerül átfordítatjuk őket, ERŐT meríthetünk belőlük. Így már iránytűként szolgálnak a jelen életünk feladataival való sikeres megküzdéséhez. Női önismereti táborunkban ezeket a GYÖKEREINKBEN REJLŐ MEGTARTÓ ERŐKET tudatosítottuk az egymással megosztott történeteinken és a FÁK által megtestesített, természetben rejlő harmónia és tudás megélésével. Megfigyeltük, kipróbáltuk és felfedeztük milyen jegyek, folyamatok alkotják, éltetik a fákat, a kertben, az erdőben, az emlékeinkben, a családfánkat, az életfát.
A táborban résztvevők kulcsmondataiból szemezgettünk, amelyekre a tábor alatt közösen épített mandala kincseiként tekintünk és reméljük, hogy további inspirációt adhatnak számodra: Ha születik egy ág, az én célom, a párhuzamos ágaknak szét kell feszülni, ez fájdalom, de születik egy új cél vagy valami. Az is teszi azzá, amije nincs, de nem az határozza meg, mivé lehet! Hálás vagyok, hogy nem készen kaptam, így sokkal inkább az enyém. Mélységet, titokzatosságot szeretnék a felszínre hozni! Kinn vagy, nem vagy bezárva az évgyűrűkbe! Ez az érzékenység átcsatornázható. El tudok menni egy olyan mezsgyéig, ahol az inspirációval emelhető, és ez nekem csoda. Hátha adott nekem valamit az angyalszárnyaiból, egy pille az Ő szárnyából van. Milyen könnyű úgy menni, hogy magamhoz ölelem, nem húzom-vonom, cipelem. Magamra figyelni, ne a másiktól várjam el, hogy a tempót tartsa. Minden dologban rengeteg lehetőség rejlik, én dönthetek, mit látok meg belőle. Jól kell tudni használni a kitartást, jól kell felismerni mi mellett tartunk ki! Mindannyiunknak van fájdalom, és ez erőssé tesz, nem kell szégyellni, ezek a gyökereink. De lehet, hogy újra hajt a mag. Néha kell kicsit kilógni a sorból, a saját utamat járni! Játékosság segít nekem sokat. Ide sok generáció beadta a magáét. Majd csak lesz valahogy, aztán lett valahogy! Amit újra megteremteni valószínűleg nekem kell. Megleptem magam, hogy ilyet én tudok. Ott vagyok belül én és rájön ez a sok réteg. Az a cél, hogy eljussak oda, legbelülre. Benne van a mélységem, a magasságom, meg a létra. Együtt vagyok én három. Tetőtől talpig. Annyit kérek és várok, amennyit adni tud. Áldás és fény kísér az úton. Mintha mélyről jönne az örömteli vér. Ha merem csinálni, akkor higgyem azt. Ne meneküljek el, építkezni szeretnék! Ott lenni. Folyamatosan mutattam az utat magamnak! Beszélnem és beszéltetnem kell a jelen családomat! Találni valami olyan felismerést, hogy az előítélet oldódjon. Valahonnan jöttünk és még mennyi minden van előttünk.