Érzem, hogy élnek, élek én!

Van egy barack fám. Régi, öreg, sokat látott,…. csonkám! Évekig semmit nem termett.

2 éve egy gyümölcsöt, elolvadtam az örömtől.

Hívtam kertészt megmetszette: „Talán még él pár évet!” mondta.

Nem fogadtam el! Biztattam a fát,a következő évben, lett 3 gyümölcse! Huh, sosem feledem! A férjem utolsó elfogyasztott saját gyümölcse volt!

Jött az idei tavasz, újra kertész, biztatás,  a COVID, és jött egy nap, amikor elfáradtam.

Nagyon elfáradtam!Nekitámaszkodtam a törzsének. Beleomlottam és éreztem, hogy tényleg megtart.                 

Megtart az öreg fám !!Elengedtem magam, sírtam,megkönnyebbülésig!

Majd megköszöntem neki! Azóta  naponta meglátogatom,locsolom. Minap megszámoltam:106 apró gyümölcsöt nevel.  Mert volt időm rá, mert felismertem, hogy ez nekem fontos!! Az élet! A fejlődés! Az érzés, hogy élek, élek én!

Miért keressük mindig a távolban az értékeket? Minden itt van körülöttünk? Csak észre kéne tudni vennünk!

                                                                             Garabaisz Andrea