Egy “el-nem-tervezett” nyaralás margójára,avagy LEHETETT ami VAN!-Juhász Attila

Hogyan tűnt el a düh, a harag, a méltatlankodás és a hibáztatás a kapcsolatunkból.

Úgy terveztük, hogy kihasználjuk az iskolaidőszak elejét és eltöltünk két hetet az üres partokon Horvátországban. Azonban napokkal az indulásunk előtt átsorolták Horvátországot az utazásra nem ajánlott országok közé, ami végül arra sarkalt minket, hogy itthon maradjunk. Így lett a tengerparti nyaralás helyett itthoni nyaralás.

Azt találtuk ki, hogy pár napig csillagtúra szerűen járjuk az országot, pár napot pedig otthon töltünk. Teszünk-veszünk, virágot locsolunk, olvasunk, játszóterezünk. Aztán megint nekivágunk az országnak pár napra. Majd ismét jön pár nap otthoni idő és így tovább. Ez lett az új tervünk a két hétre. Mindez nagyon sok változást hozott az életünkben. Megtapasztaltunk pár olyan dolgot, amit egy külföldi nyaralás alatt nem lett volna szerencsénk megtapasztalni. 
 
Nem kellett sietnünk, tét nélkül, lazán álltunk neki a napoknak.

Elengedtünk a “különleges nyaralás”-hoz kapcsolható elvárásokat: annak ellenére, hogy sok fantasztikus itthoni helyet is felfedeztünk, az apróságoknak is nagyon örültünk, – például, hogy végre átmehettünk a szomszéd település új hamburgerezőjébe ebédért, ahová eddig idő hiányában sosem jutottunk el hétköznap.

Volt idő rendbe rakni a környezetünket úgy és annyira, ahogy jól esett.

Volt idő utazni a környéken. Jártunk parkokban, környező településeken, eddig ismeretlen arborétumokban, vadasparkokban, a Balatonon, a Duna-kanyarban de a szomszéd játszótéren is.

Nem kellett izgulni a bepakoláson, a szállás esetleges kellemetlenségein, hiszen minden nap hazamentünk aludni a biztonságos, tiszta környezetbe.

A kisfiunk abbahagyta az esti szopizást. Ráértünk figyelni a folyamatra és én is tudtam időt szánni arra, hogy felváltva vigyük lefektetni.

Többet nevettünk – a saját hülyeségeinken is.

Egymás kritizálása helyett elkezdtünk együtt gondolkodni.

Eltűnt a düh, a harag, a méltatlankodás és a hibáztatás, ami a rohanó mindennapokban elő-előkerült.
Megjelent és hangsúlyosabb lett a támogatás, a hála, az öröm és az egymás dicsérete a kapcsolatunkban. Elkezdtük kiegészíteni és folytatni a másik gondolatmenetét.

A nyaralás egyik utolsó napja különösen emlékezetes marad nekem: pont amikor teljesen elengedtem, egy nap alatt megoldódott két fontos dolog is ami már hónapok óta nyomta a vállam. Mindezért aznap nem tettem semmit, de pont akkorra ért be a munkám gyümölcse. Szerencse? Aligha!

Nem volt könnyű feladni a terveinket és elfogadni a realitásokat, de sokat tanultunk belőle. Reméljük inspirációnak másnak is hasznos lesz a – LEHET, ami VAN – jegyében.